Kezdőoldal

Ezt a kérdést találtam az Európa-bajnokság bulletinjában: Mi köti őket össze, és mi közük a bridzshez? A) Magellan, Tasman és Armstrong. B) Nobel, Marconi és Baird. C) Chaucer, Händel és Voltaire. Nem jöttem rá, és utálnám, ha az olvasó meg simán megfejtené, ezért azonnal elárulom a megfejtést, amint befejeztem katonaévem egyik legjobb történetét.        

Visszavonok mindent! Ugyan nekem elsőre is tetszett az új győzelmipont-számítás, de voltak kétségeim, hogy a hírekben érteni fogják, mi történik egy bridzsmeccsen. Kétségeim most is vannak, de már nem érdekel: micsoda izgalmakat hoz egy bajnokság végén, hogy folyamatosan látszik, hogyan döntheti el a verseny sorsát egyetlen meccspontnyi különbség. A női Európa-bajnokság utolsó fordulója előtt öt csapat már biztos lehetett abban, hogy kijut a Velence-kupára (a női vébére). Ez volt az állás: 1. Olaszország 284,63 pont, 2. Hollandia 282,89, 3. Anglia 280,65, 4. Franciaország 278,15, 5. Lengyelország, 265,72, 6. Törökország 254,73, 7. Dánia 252,66.

„A bridzsben nem lehet mindent tudni. A játékos, ha több egyenértékű lehetőség között lehet választani, az érzése után megy: a jó játékost az ösztöne jó irányba fogja vezetni” – Darvas Róbert, a Színházi Élet bridzsrovatvezetője egy riportalanyának nyilatkozatát idézi a fenti sorokkal. Darvasról egyre többet tudunk, de szinte semmit arról, aki az interjúban szerepel. Pedig a magyar bridzs csillagáról van szó, aki rövid hazai pályafutása alatt, a 30-as évek bridzsaranykorában tündökölt. A hölgy nem csak játékával, hanem megjelenésével is megbabonázta a szerzőt. A cikk befejező mondata ugyanis így szól: „A bajnoknő ránk vetette csillogó bogárfekete szemét.”

Micsoda gól volt! James Rodríguez a kapunak háttal állva mellre vette, aztán fordulásból rátűzte úgy 18-ról. Koncentrált a labda útjára, ahogy közelített a földhöz, leszorította a lábfejét, és teljes csüddel találta telibe. A labda felfelé szállt, majd éppen időben levágódott: a kapus ujjheggyel érte el, de a felső kapufáról a hálóba jutott. Gyerekkori álmainkban épp így képzeltük, talán még azt is megelőzte, hogy kétoldali ugródeszka-beszorítással nyerünk Benito Garozzo ellen a Bermuda-kupa döntőjében.

Jákobot írtam, nyilván Jóbot értettem alatta az előző részben, de a szenvedések csak részben szűntek meg. A szeniorok ötödik helyen továbbjutottak, a nyílt csapatnak azonban nagyon sokat kell küzdenie még, hogy csak nyolcan előzzék meg a B-csoportban, és folytathassa a játékot. Ma nekik szünnapjuk van, úgyhogy Dumbovichéknak lehet szurkolni a BBO-n is.

Én vagyok a hibás. Úttörő-becsületszóra megígértem, hogy a lehető legtöbbször tudósítok az Európa-bajnokságról, de egyelőre nem futja folyamatosságra. (Valami van a szememmel, egyszer még arra is kényszerültem, hogy ne nézzem a vb-meccset a tévében, hanem csak hallgassam Mezei Dániel közvetítését. Jákob ehhez képest szerencsés volt a kínjaival!) Szóval nem tudom eléggé sokszor nézni a BBO-t, és ahányszor mégis, mindig pechem volt, éppen nem sikerült nekünk valami. Pedig vasárnap és hétfőn nagyon szép volt a világ, ahogy Csepeli Miklós is megállapította, volt, hogy egyszerre állt első helyen a nyílt csapat, másodikon a szenior (vagy fordítva). Azóta azonban kicsit besötétedett, tegnap valahogy semmi sem sikerült a mieinknek.

A megnyitóval szombat este veszi kezdetét az 52. bridzs Európa-bajnokság Opatijában. A játék vasárnap este kezdődik és július 2-án kedden fejeződik be. Megpróbáltam a lehető legtöbb információt összeszedni, de valamiért most nem a szokásos honlapot használják, ezért menet közben fog kiderülni néhány fontos dolog. Annyit mindenesetre tudni lehet, hogy a nyílt versenyre 36 ország küldte el a válogatottját, a nőknél 23, a szeniorversenyben 26 induló van.

Próza, 1980 Fényképes, német nyelvű igazolványt kaptam, hogy a BH állandó belső munkatársa vagyok. Ami csakugyan kellett, mindenféle privilégiumhoz. A drága, előkelő Grand Hotelban folyt a verseny, ott szálltam meg – ráment a napi húsz pengőm, amit kaptam –, s onnét telefonáltam meg esténként, lapzárta előtt, az anyagot Budapestnek. „Drámai fordulatok!” – „Hajnali mérkőzés!” – „Kapcsolják a bécsi telefont a gyorsírókhoz!” – kiabálták a BH folyosóin. – Aztán végül ez jött: „Magyar zászlók a bécsi Grand Hotelen! – megnyertük a bajnokságot.” „Adj még anyagot. Négyhasábos cikket csinálunk.” A magyar csapattal reggeliztem mindig, addigra már ott volt a hotelban – s persze az utcán is – a BH friss száma, benne az este leadott cikkemmel. Páratlan oldalon. Ki merné erre már azt mondani, hogy „örökbecsű”?

Cohen, Bridzsélet 1973. április Amikor egy nap késéssel megérkeztem a Grand Hotelba, folyt a játék a termekben délután, este, bele az éjszakába. Láttam, hogy nem nagyon lehet Cohen közelébe jutni, pedig szerettem volna. A hallban vagy a télikertben az „egyeztetés”-nél alig tudtam átfúrni magam a nagyrészt estélyi ruhás tömegen. A szobámból sem mertem felhívni Cohent, csak a szünetben láttam messziről, egyenes tartásával az újságírók, fényképészek közt, karján szép fiatal madonna-arcú szőke feleségével. Körülvéve mindig a nemzetközi nagyságokkal. Oroszlánnak láttam őt, a sok nagy nemes vad közt. Korai ősz csíkkal a hajában, ő volt a legnagyobb, legnemesebb ragadozó. A második este, ahogy a délutáni fordulók véget értek és indultam sietve az eredményekért, egyszerre csak elállja valaki az utamat. Felnézek. Cohenék. Azt hittem, véletlenül szaladtunk egymásba.

Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött el Bécsben a magyar csapat részvételével a III. Bridzs Európa-bajnokság. Magyarország anyagi okok miatt nem tudott részt venni az első kettőn, így a válogatottunk ekkor szerepelt először a versenyen. Egy-két sikeres nemzetközi szereplésen viszont ekkor már túl voltak a magyar bridzsezők, ezért mindenki nagy várakozással tekintett a verseny elé. Ottlik Gézának a versenyről szóló visszaemlékezéseit és eredeti tudósításait változtatás nélkül közöljük.